Dinamika- hangerő a zenében

A hangok harmadik dimenziója a hang erőssége. (az első volt a magassága – szolmizáció, a második a hosszúsága – amit kopogásban mértünk)

A XVIII. század elejéig nem volt szokásos a dinamika jelölése, mert ezt vagy „megkomponálta” a zeneszerző a szólamok, hangszerek csökkentésével – növelésével, vagy az előadóra bízta. A barokk kor zenéjére az átmenet nélküli – teraszos dinamika volt jellemző. A XVIII. század közepe táján a délnémet muzsikusok elterjesztették a fokozatos erősítést, halkítást.

A leggyakrabban használt dinamikai jelek

A dinamika mindig relatív, függ a hangzó testtől, a megszólaló hangok számától, a zenei környezettől és az előadó egyéniségétől.

A Magyar himnusz jópélda erre, mivel a legtöbb dimanikai jelzés megtalálható benne.

Hallgassátok meg és kövessétek a kottában a dinamikát!