Tündérmesék világa is elcsábította, legfőképp a romantikus és modern zeneszerzőket. Az egyszer volt hol nem volt… kezdődő mesék éledtek újjá a szimfonikus zenekarok harmóniáiban.
Pyotr Ilyich Tchaikovsky keltette életre a Diótörőt amelynek bemutatója 1892. december 18-án, Szentpétervárott történt. E. T. A. Hoffmann: A diótörő és az egérkirály című meséje alapján készült a kétfelvonásos balett.
A cukortündér tánca (Dance of the Sugar Plum Fairy)
A bűvészinas (The Sorcerer’s Apprentice) egy szimfonikus költemény, melyet Paul Dukas vettett papírra 1897-ben. A történet Johann Wolfgang von Goethe verse nyomán készült. Ez a mű később megjelenik Disney stúdiájában, Fantasia címmel.
Csipkerózsika (Sleeping Beauty) háromfelvonásos balett 1890-ben került bemutatásra, melyet szintén Pyotr Ilyich Tchaikovsky zenésített meg és Szentpétervárott volt a bamutatója.
Charles Perrault’s La Belle au bois dormant meséje ihlette és táplálta ezt a művet mely később igen számos filmben szerepelt.
Rómeó és Júlia William Shakespeare tragédiáját Sergei Sergeyevich Prokofiev vitte színpadra, négyfelvonásos balettben. A zenéjét újrahasználva Prokofie három zenekari szvittet is írt.
Hamüpipőke, Charles Perrault francia meseírótól származik, amelyet Cendrillon ou La petite pantoufle de verre (Hamupipőke, avagy a kis üvegcipellő) címmel 1697-ben vetett papírra. E történet szolgált alapul Sergei Sergeyevich Prokofievnek hogy 1940 és 1944 között megírja balettjét.
1888-ben Nikolai Rimsky-Korsakov vérbeli romantikus révén nem csak az európai mesékből merített ihletet, hanem a közelkeleti arab Ezeregyéjszaka meséiből. A Sheherazade négytételes zenekari szvittje lett Korsakov legkedveltebb műve.
Music and Art history 