Kodály Zoltán zeneszerző, karnagy, zenetudós, zeneoktató és népzenekutató a Kodály-módszer megalkotója 1905-ben indult első népdalgyűjtő útjára. A régi Magyarország északi területén több mint 5000 dallamot gyűjtött. Ezeket a dallamokat dolgozta fel későbbi alkotásaiban és ebből is merített ihletet.
Bartók Béla szerteágazó munkásságának egyik legmeghatározóbb rész-területe a népzenekutatás, a népdalgyűjtés és a tudományos rendszerezés. Szine egy időben Kodállyal járta a kisebb falukat és hallgatta a csalédlányos és parasztok énekeit, amig Kodály fen északon addig Bartók inkább Kelet- és Dél-Magyarországon gyűjtött.
Bartók és Kodály a tudományos pályán is kezdettől fogva a maga sajátos útján járt. Kodály főként a népdalok és az írásban fennmaradt zenetörténeti emlékek kapcsolatainak felderítésén dolgozott. Bartók az élő népzene különböző rétegeit, azok sajátosságait, egymásra hatását kutatta. De a népdal megmentésének ügyét mindketten életcéljuknak tekintették.
A fonográf – Fonográf (phonograph): készülék a hang (beszéd, ének, zene) rögzítésére és bármikori reprodukálására, visszaadására alkalmas. Edison találmánya (1877), aminek továbbfejlesztett változata a gramofon. Kodály és Bartók ezzel gyűjtötte a népdalokat.
Kodály Zoltán – Mátrai képek
1 Kép: A Vidrócki híres nyája. Batyárballada. A mű első részének főszereplője Vidrócki, a betyár. Vidrócki Monosbélen született 1837-ben. Ő is – mint annyian – az erdőségekbe menekült, vállalva a nehéz, de szabad haramiaéletet, mintsem hogy a földesúri és a német elnyomás szomorú időszakában idegenben legyen katona.
Kodály a mű első részében Vidrócki alakját idézi.
2. Kép: Elmegyek, elmegyek, el is van vágyásom. A dalban szerelmesek búcsúzkodásának vagyunk tanúi. Szereplői: egy legény és
egy leány; előbbi szűkösnek érzi a tanyasi élet kereteit, és elhatározza, hogy szerencsét
próbál a nagyvilágban – utóbbi szeretettel búcsúzik.
3. Kép: Két tyúkom tavalyi. Lakodalom.
Kodály 7 évet töltött gyermekkorában Galántán, a mai Szlovákia területén. Az 1933-ban megjelnt Galántai táncok a magyar hangszeres hagyományok modern feldolgozása, melynek zenei témáját a szerző régi feljegyzésekben találta meg. A mű 5 részből áll amit népszerű cigánymuzsikusok dallamainak felhasználásával komponált.
Háry János egy daljáték 4 kalandban. Fontossága abban rejlik hogy magyar népdal bekerült a magyar szinházakba. Garay János Obsitos című meséjéből a zene eszközeivel igazi daljátékhőst varázsolt a Háry figurájából. A zeneszerző a számunkra is legfontosabb érzéseket szólaltatta meg: ragaszkodást a magyar-sághoz és a szülőföldhöz, hűséget a családunkhoz és a szerelmünkhöz.
A XIX. század végén a Szabolcs megyei Nagykállóban gyűjtött dallamokat Kodály. A Kállai kettős egy táncballada, nagykállói páros tánc – Háromszáz éve tart az a hagyomány, hogy Nagykállóban páros táncként eltáncolnak egy történetet. Ez a mese arról szól, hogy a szerelmesek civakodnak. A lány szemére veti a legénynek, hogy nem jött hozzá már két este. A legény azt válaszolja, hogy szerelembe esett vele. A lány újra mondja, hogy megleste egy másik lánnyal. Két másik történet is kapcsolódik a műhöz:
Szájhagyomány szerint Nagykállói pincebörtönben egy fatüskékkel telerakott deszkára állítva kínozták a foglyokat, a lépések arra utalnak hogy valamikor ott egy rab váltogatta a lábát, hiszen olyan fájdalmas volt a tüskés deszkán állni, hogy nem bírta mind a két lábával, hanem egyik lábát mindig pihentette.
A kállói vár létezése idején a vár védői, ha elfogtak két törököt vagy labancot, összekötötték a két foglyot egymásnak háttal, elkezdtek muzsikálni és rájuk parancsoltak, hogy táncoljanak. Ha rosszul léptek, akkor megcélozták korbáccsal a lábukat. Ezért aztán mindegyik úgy igyekezett táncolni, ugrani, hogy ne ő legyen a korbács felől, hanem a másik. Ezt az ugrabugrálást nevezték úgy, hogy kállai kettős.
A szokás a vár lebontása után is megmaradt: farsangi maskarázásban két embert összekötöttek egymással, és eljátszották a kállai kettőst. Pontosan nem tudjuk, hogyan lett ebből a mókából tánc, néptánc, táncballada.
Ez a mese arról szól, hogy a szerelmesek civakodnak, a lány szemére veti a legénynek, hogy nem jöttél hozzám már két este, talán bizony a vallató pincébe vagy a verembe estél? A legény azt mondja, hogy: nem estem a pincébe, veled estem szerelembe. A lány újra mondja, hogy csalfa vagy, mert én meglestelek, és másik lányt szeretgettél és így civakodnak, veszekednek. Később folytatódik ez kötözködéssel. A fiú mondja, hogy se kötője, se szoknyája, mégis fölvág a lány. A lány is visszanyelvel, de a végén csak kibékülnek, és amikor ugye az első dal vége úgy szól, hogy: addig bizony rózsám nem mégy, amíg ez a gyertya el nem ég, akkor már teljes a szerelem, a békesség és a harmónia. A következő két dalban a mulatozás a vidám együttlét hangjai szólalnak meg. A tánc és a dal úgy él együtt, mint egy sziámi ikerpár. Nincsenek egymás nélkül. A kállai kettős dalait nem szokták énekelni tánc nélkül és a táncot nem szokták táncolni más dalokkal.
1931-ben Bartók Béla meghangszerelte néhány korábbi zongoradarabját, amelyeket különféle sorozatokból válogatott és fűzött újabb ciklusba. Ebből keletkezett a Magyar képek című zenekari mű.
Az Este a székelyeknél falusi emlékeket felidéző, székely dallamok stílusában fogant melódia fafúvósokon szólal meg, míg a vonóskar harmóniái a szenvedélyes deklamáció hátterét adják.
Bartók Béla 1909-ben kezdett román népzenét gyűjteni Belényes környékén ottani román tanár barátja, Bușiția János biztatására. A gyűjtött anyagból irta meg 1915-ben a Román táncokat. A mű hat táncból épül fel: Bottánc, öves, topogó, bucsumi tánc, román polka és aprozó.
Három csíkmegyei népdal – 1907-ben írta három csíkmegyei népdal című ciklusát, ami a címben is emlegetett területről származó népdalkincsen alapszik.kompozíció a magyar népdallal, vagyis a parasztzenével való első találkozás élményéből származik. Bartók megjegyzése szerint ez a három dal forrása: „Gyergyótekerőpatakon tilinkózta egy 60 esztendős öreg ember”.
Music and Art history 